Londonról nem szeretek mesélni

2024-11-01

Hellóka, Vica vagyok, már nem olyan naiv, mint anno és fel is nőttem. Amikor a londoni posztokat írtam, 18-19 voltam, még gyerek. Azóta egészen felnőttem így 26 éves létemre.:D A londoni utazás egy óriási pofon volt az élettől és eléggé fel kellett nőnöm hozzá fejben is. Van pár jó emlékem onnan, szereztem új barátokat, de összességében rettentő traumatizáló fél év volt. PTSDm volt tőle úgy nagyjából 4-5 évig, ma már hálistennek nem ráz meg annyira.

Tulajdonképpen kimentem egy általam közeli barátnak vélt csávóhoz, aki aztán folyamatosan abuzált mentálisan, meg egyszer fizikálisan is bántalmazott… a napjaim poklok tudtak lenni. 10órákat melóztam 2számmal nagyobb cipőben, random 2 szünnappal egy héten minimálbérért. Éheztem. Minden hónapban kb kölcsönt kellett kérnem, mert éhes voltam. Júliusban felvettek egyetemre és jöttem is vissza augusztusban. 51 kilósan, az összes bordám kilátszott. Azóta azért hálistennek már egy kis felesleg is van rajtam és mindig eszembe jut, hogy milyen jó, hogy van pénzem enni.
Bővebben most nem mesélek Londonról, majd egyszer.

Kövi posztomban a bántalmazó kapcsolatom utáni jelenlegi életemről szeretnék beszélni, mert sajnos nehéz megbíznom az emberekben.

puszi,

Vica

2024.11.01.

Hozzászólások (0)